Soilhull Moors, 5.szezon

Az előző szezon tökéletesre sikeredett. Megnyertük a Blue Square Premier ligát, elhódítottuk a FA Trophy serleget és a negyedik fordulóig jutottunk a FA Kupában. Így aztán fel volt adva a lecke az ötödik szezonra, amit immáron a Coca Cola 2.ligában kezdtünk meg. Mérföldkő volt ez a csapat életében, hiszen hivatalosan is profikká váltunk.

A média természetesen a 24.helyre várt minket, én a stabil középmezőnyt tűztem ki célul (ahonnan egy jó hajrával elérhető lehessen a 7; osztályozót érő hely). A vezetőségnek safe mid-table position-t ígértem.

A feljutás és profivá válás ellenére azonban nem sikerült túl sok játékost igazolnom…

Nyári igazolások

A nyári átigazolási időszakban csak öt játékost igazoltam, közülük hárman a jövő reménységei (Martin, Attwell, McDonald). Rabóczki Balázst első számú kapusnak szántam, de nem győzött meg a teljesítménye és hamar visszatértem a tavalyi évet végigvédő, fiatal Thomas Scotthoz. Az egyetlen komolyabb erősítés Ryan McGivern volt, aki a védelem közepére érkezett, de ő is csak a heti két meccsek miatt kapott rendszeres lehetőséget, a harmadik számú középső védőm volt, de amikor lehetőséget kapott, bizonyított. Érkezett még pár fiatal játékos kölcsönbe az elő-szezon és az ősz folyamán is, de egyikük sem jelentett komoly erősítést így szinte teljsen a blue square premier-es csapatommal kellett helyt állnom a coca cola liga 2.osztályában.

A nyáron érkezett játékosok:

A felkészülési mérkőzések:

Ez azonban sikerült, mi az hogy. Nagyszerű bajnoki rajtot vettünk, az 5. és 8. forduló között az élen is álltunk. Ezután azonban jöttek a hullámvölgyek és visszacsúsztunk, az ősz folyamán a 2-10. hely között ingáztunk.

A kupák nem sikerült valami jól. Sőt… Igazából nem vallottunk szégyent egyik sorozatban sem, erősebb csapatok ellen kaptunk ki, de elmaradtak ezúttal a bravúrok és a sorsolás sem állt mellénk.

A Liga-Kupával kezdődött a kupaszezon, ahol ugyan az első fordulóban legyőztük az egy osztállyal felettünk játszó Charltont, de a második körben idegenben játszottunk a Premier Ligás Hull ellen, sima zakó.

Liga Kupa

A Johnstone’s Paint Trophy-ban az első fordulóban erőnyerők voltunk, a második fordulóban az egy osztállyal magasabban játszó Walsall ellen idegenben esélyünk sem volt.

Johnstone Paint Trophy

A FA Kupában sem volt kegyes hozzám fortuna. Az első körben rögtön Coca Cola 1.ligás ellenfelet kaptunk (egy osztállyal felettünk), akiket még hazai pályán legyőztünk. A második körben azt a Stockportot kaptuk, akiket a tavalyi menetelés során idegenben 4-1-re vertünk. Idén ezért durván visszavágtak, 5-0-val küldtek minket haza, így maradt a bajnokság.

FA Kupa

A tél folyamán feltöltöttem a tartalékcsapatot, rengeteg fiatal játékost igazoltam, akikből bíztam, hogy kikerül majd pár éve olyan is, aki az első csapat számára is erősítés lesz.

A bajnokságban továbbra is döcögösen haladt a szekér, de azért ment előre…Tavasszal aztán egy jó szériának köszönhetően egészen a második helyig kúsztunk fel, úgy tűnt, sikerülhet a bravúr: ugyanazzal a kerettel rögtön lépni egy osztályt. A 39.forduló után így nézett ki a tabella:

1.Exeter 84 pont

2.Soilhull 70p

3.Yeovil 69p

4.Bournemouth 68p

5.Aldershot 64p

6.Oldham 61p

Az utolsó hét fordulóra tehát elég jól indultunk neki, csakhogy. A csapat kezdett egyre rosszabb formába lendülni, egyre nehezebben hoztuk a meccseket, szenvedtünk. Ráadásul kulcsemberek dőltek ki, majd amikor részletesen megnéztem a sorsolást konstatáltam, hogy az élmezőnyből nekünk van a legnehezebb programunk a hátralévő meccseken…Ezek ellenére is kritikán aluli volt, amit a csapat nyújtott, hat meccs alatt négy pontot szereztünk és visszacsúsztunk egészen a negyedik helyig…

Az utolsó forduló előtt a tabella így nézett ki:

1.Exeter 95p

2. Yeovil 80p

3.Bournemouth 76p

4. Oldham 75p

5.Soilhull 74p

Az első három helyezett jut fel automatikusan, a 4-7. helyezettek pedig osztályozókon döntenek a maradék egy feljutó helyről. Habár a mezőny nagyon szoros volt, a hetedik hely nem forgott veszélyben, mert ugyan pontszámban beérhettek volna minket és legrosszabb esetben visszaeshettünk volna a 8.helyre, de a gólkülönbségek miénk lenne jobb pontegyenlőség esetén, így vereség ellenére (hacsak nem 10-el kapunk ki) játszhatunk osztályozókat. Amikre túlságosan nem vágytam, hiszen a csapat katasztrofális formában volt, kizárt dolog, hogy 2 párharcot is megnyerjünk, jó formában levő csapatok ellen.

Az utolsó fordulóban mi a 12.helyen álló Oxfordhoz látogattunk és nem mi számítottunk esélyesnek már ezen a meccsen sem. Győzni viszont kötelező volt, ha egyenes ágon akarunk feljutni és akkor is csodák kellenek, merthogy az Oldham a 22.helyezett, nagyon gyenge Barnettat fogadta (fix 1-es), A Bournemoth pedig ugyan hazai pályán játszott, de a már bajnok Exeter ellen.

Túl sok reményt nem fűztem a csodához, ami úgy tűnt elérhető lesz, a 60.percben ugyanis megszereztük a vezetést, az Oldham pedig már két gólos hátrányban volt hazai pályán, ahhoz, hogy megelőzzenek hármat kéne rúgniuk…A másik meccsen viszont a Bournemoth tartotta az x-et és jobb gólkülönbségük miatt tudtam, hogy ez nekik jó…Itt kikapcsoltam a telefonomat (nem néztem tovább a többi mérkőzés állását), teljes erővel a védekezésre koncentráltunk és sikerült is kibekkelni a meccset. Sajnos a másik pályán az eredmény nem változott, így rosszabb gólkülönbségünk miatt lemaradtunk a dobogóról…

TABELLA

A playoff elődöntőjében pedig az Grimbsby várt ránk, akik az utolsó meccs előtt zsinórban 8 mérkőzésen nyertek (az utolsó körben kikaptak), szóval nagyon jó formában voltak, ellentétben velünk. Az első mérkőzést idegenben játszottunk és sima, 3-0-s vereséget szenvedtünk. Jobbak voltak ugyan, az egyértelmű, de nem ennyivel. Máskor fájt volna az, hogy a játék képe alapján többet kapunk ki, mint kéne, de itt úgy éreztem, hogy teljesen mi az első meccs vége, úgy sem jutunk fel…

A visszavágón kockáztattunk, és legnagyobb meglepetésemre bejönni látszott: jobban játszottunk és a 60.percben már 2-0 volt ide. Sajnos a harmadikat nem sikerült megszerezni, de igazából nem is érdemeltük meg.

PLAYOFF

Ha a bajnokság előtt valaki azt mondja nekem, hogy negyedik helyen végzünk és épphogy csak lemaradunk a feljutásról, úgy hogy nem erősítettünk, akkor aláírtam volna, de így azért ez kicsit fájt. Ráadásul egyik kupában sem szerepeltünk túl jól.

A következő szezonra nem lehet más cél, mint a feljutás.

Bajnoki meccsek, 1.rész

Bajnoki meccsek, 2.rész

Statisztikák, 1.nézet

Statisztikák, 2.nézet

Az összes igazolás

Best Eleven

Soilhull Moors, 4.szezon

Első év: Blue Square North középmezőny (13.hely)

Második év: Blue Square North feljutás (1.hely)

Haramdik év: Blue Square Premier középmezőny (14.hely)

A cél a negyedik szezonban az volt, hogy folytassuk ezt a „mini-egyenletet”. Megelégednek akár egy ötödik hellyel is, ha osztályozón sikerülne kivívnunk a feljutást. A vezetőség elvárása egy biztonságos középmezőnybeli pozíció elérése volt, én ennél kicsit nagyobb célt adtam meg nekik (táblázat első felébe kerülés). Habár egyértelműen a feljutást tűztem magam elé célnak nem nagyon adtak volna ezért se plusz fizetési keretet, vagy átigazolásra összeget, ezért nem is mondtam nekik azt, hogy harcban lehetünk a feljutásért, mert ha netalán nem sikerülne, nagyobb kudarcnak fognák fel.

Nyári Igazolások:

 

Az elmúlt három évben mindig borzasztóan nagy játékos mozgás volt a csapatnál nyáron, az idei viszont viszonylag csöndes volt. Habár nagyon sokan távozták, de többségük tehetségtelen fiatal, vagy kiöregedett játékos volt. Leginkább a védelembe érkezett erősítés, de a középpályára is érkezett két játékos, akiknek kiegészítői szerepet szántam

A nyáron érkezett játékosok: 

 

A középpálya nagy részét és a támadó szekciót tehát megfelelőnek ítéltem, nem tudtam erősebb játékosokat igazolni, úgyhogy maradtak, akik tavaly voltak. A nyár folyamán rekord mennyiségű felkészülési mérkőzést játszottunk és volt egy két jó eredmény (A három osztállyal feljebb játszó Leeds ellen konkrétan fölényben voltunk, jobban játszottunk, több helyzetünk volt, mégis ők győztek).

A felkészülési mérkőzések:

A bajnokságot fantasztikusan kezdtük. Habár a második fordulóban becsúszott egy vereség az első hat meccs után 15 ponttal a táblázat élére kerültük. A hetedik fordulóban ismét jött egy vereség, és azt hittem, megismétlődik a tavalyi szezon, hiszen ott is remekül kezdtünk, de aztán visszaestünk. A csapat viszont rám cáfolt, a vereség csak egy kisiklás volt és zsinórban négy meccsen is 3 pontot szereztünk. A 12.fordulóban aztán megint kikaptunk, de ezután öt meccset nyertünk zsinórba.

Az ősz folyamán érkezett pár új játékos, ketten kölcsönbe (mindketten cserék lettek) és ketten kapusposztra végleg (szintén tartaléknak és csak a szezon végéig), úgyhogy jelentősebb változás az idény közben nem történt.

Őszi igazolások:

A bajnokságot kezdtük megnyugtató előnnyel vezetni, amikor elkezdődtek a kupaküzdelmek.

Fantasztikus szereplésünk folytatódott itt is, a FA kupa negyedik selejtező körében már be kellett kapcsolódnunk, de hazai pályán egy liga nélküli csapat ellen játszottunk, és a B csapat is lehozta a meccset.

Az első fordulóban idegenben a Corby következett, akivel rengeteg meccset játszottunk, az első szezonban még nem találkoztunk velük, de a második szezonban együtt jutottunk fel a Blue Square North-ból, a harmadik szezonban így ismét egy ligában játszottunk és tavaly a FA kupából mi vertük ki őket, egy idegenbeli 2-2 után egy hazai 3-0-val.

Ezúttal ez egyszerűbbre sikeredett, idegenben is sima, 2-0-s győzelmet arattunk, következhetett a második forduló, ahol a két osztállyal felettünk, a coca cola league 1-ben játszó Stockportot fogadtuk. Egy kis reménysugár azért volt, hiszen ők kieső helyen tanyáztak, mi pedig toronymagasan elsők voltunk, így az osztálykülönbség helyett effektív egy szinten vagyunk (ha ez maradna az eredmény az év végén mi ugye feljutnánk, ők kiesnének és eltűnik a 2 szintnyi különbség). Hazai pályán minden mindegy alapon léptünk fel, hiszen semmit nem érnénk azzal, ha kihúznánk döntetlennel, mert az idegenbeli visszavágón még kevesebb esélyünk lenne. Éppen ezért egy nyílt sisakos küzdelmet hozott a találkozó, ami nézőrekordot is döntött (a 3050 fős stadionunk átlag nézőszáma körülbelül 500 lehetett, a legtöbb néző eddig 800 volt, erre a mérkőzésre viszont 1900-an váltottak jegyet). Sajnos csak döntetlenre futotta, 2-2 lett a vége, jöhetett az idegenbeli visszavágó, ahol csodát tettünk. Mindkét oldalon kapuba ment az összes eltalált lövés, de amíg mi négyszer találtuk el a kaput (és zörgettük meg a hálót), addig ők csak egyszer. Borzalmasan nagy bravúr és pénzdíj!!

A harmadik forduló már tényleg úgy tűnt, hogy végállomás lesz, hiszen a Millwall ellen kellett megmérkőznünk, akik szintén a coca cola legaue 1-ben játszanak, de legalább hazai pályán játszottunk, így újabb nézőcsúcsot döntöttük (2000). A csapat ismét emberfelettit nyújtott, sokkal jobbak voltunk és teljesen megérdemeltem jutottunk tovább 3-0-val.

A negyedik kör viszont már tényleg végállomás volt, ezt a sorsolás pillanatában tudni lehetett, hiszen az ellenfelünk a Premier Ligában BL-t érő helyen álló Tottenham volt. A klub történetében viszont most először fordult elő, hogy aki lemaradt azt kinn maradt, elkelt ugyani az összes, 3050 jegy, telt ház előtt játszottunk! A mérkőzés nagyon sima, egy 89.percben lőtt góllal kozmetikáztunk az eredményen, 3-1 lett oda, de szégyenre semmi ok!

FA Kupa

Eközben pedig ugye zajlottak a bajnokság és FA Trophy mérkőzései. A bajnokságban meglehetősen magabiztosak voltunk, sorra gyűjtöttek a győzelmeket, mire elkezdődött decemberbe a FA Trophy már megnyugtató volt az előnyünk. A célom egyértelmű volt: felülmúlni a tavalyi szereplést. Tavaly a döntőben, a Wembleyben vesztettünk…Ráadásul ha minden jól megy, akkor ez lesz az utolsó év, hogy megnyerhetjük ezt a sorozatot (hiszen ha feljutunk idén, akkor jövőre már nem indulhatunk), éppen ezért különös figyelmet szenteltem a FA Trophy küzdelmeire.

Mit ad isten, ezúttal is a Corby-val kerültünk össze az első fordulóban és ezúttal is idegenben kezdtük. Ellenük játszottunk tavaly és idén is a FA kupában, ezúttal a tavalyi forgatókönyv ismétlődött meg: idegenben döntetlenre hoztuk a meccset és hazai pályán kivívtuk a továbbjutást.

A második és harmadik fordulóban és egy osztállyal alatti ellenfelet kaptunk, mindkétszer idegenben kezdtünk. A második körben az első meccset megnyertük, a harmadikban az idegenbeli döntetlen után hazai pályán vívtuk ki a negyedik körbe jutást.

A negyedik fordulóban az a AFC Wimbledon várt ránk, akik tavaly sokáig az első helyen álltak, ám végül nem jutottak fel, idén viszont a középmezőny alján tanyáztak. Egy izgalmas mérkőzésen (igaz, végig vezettünk) sikerült 3-2-re nyerni, következhetett az elődöntő. Itt már oda-visszavágós rendszer van, a mezőnyben egyértelműen mi vagyunk a legjobbak (hiszen a FA Trophyban csak blue square csapatok indulhatnak,mi pedig a legmagasabb, blue square premier ligát toronymagasan vezettük). Az oda-visszavágós rendszer pedig tovább növeli az esélyünket, hogy kijöjjön a tudás, ráadásul a bajnokságban tudtam a játékosaimat pihentetni is. Nem meglepő módon így sikerült is a továbbjutás, a Forest Green (blue square premier középcsapat) ellen a hazai 2-0 után idegenben hamar vezetést szereztünk és habár a 80.percben egyenlítettek, az semmire sem volt elég.

A tavalyi év után irány idén is a WEMBLEY!!!!

FA Trophy, út a döntőig

A bajnokságban továbbra is a legjobb, legkiegyensúlyozottabb csapat mi voltunk, egyre csak növeltük az előnyünket, végül rekordelőnnyel, rekordponttal zártunk az élen.

 A bajnokság végeredménye:

 Bajnoki meccsek, 1.rész:

 Bajnoki meccsek, 2.rész:

A szezon végén, akár a tavalyihoz hasonlóan ismét a Wembley-be látogattuk, ahol a FA Trophy kupájáért indultunk harcba. Az ellenfelünk a bajnokságban kilencedik helyen végzett Macclesfield volt, akik ellen az elmúlt két évben négyszer találkoztunk, 1 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség volt ellenük az örökmérleg, ám esélyesnek mégis mi számítottuk a nagyszerű bajnoki forma miatt, és a döntő előtt idegenben, bajnokin 3-1-re győztük le őket.

Egy drámai meccset játszottunk velük, háromszor is úgy éreztem, hogy ez elveszett (először az 56.percben 2-0-nál, majd a 97.-nél, 3-2-nél, majd a büntetőrúgás második köre után), de mindig sikerült egyenlítünk, majd a tizenegyeseknél a végén higgadtabbak voltunk és történetek első kupagyőzelmét érte el ezzel a Soilhull Moors!!!

FA Trophy, DÖNTŐ

 

Tökéletesnek mondhatjuk a szezont. A bajnokságot toronymagasan, simán nyertük, a FA Trophy-t is elhódítottak, dupláztunk. Azt hiszem, nem reális még az a csapattól, hogy a FA kupában is nyerjen :), A negyedik fordulóig eljutottunk, már ez is óriási bravúr: két coca-cola league 1-es csapatot búcsúztattunk és a Tottenham tudott csak megállítani. Fantasztikus szezon, a sikeres kupaszerepléseknek köszönhetően pedig borzalmasan nagy anyagi plusz. Az első két évben veszteségesen működtünk, a harmadik évben a kupasikeresek hozzásegítettek a nullás évhez, az ideiben viszont átfordult az egyenlegünk pozitívba.

Következhet a nyár, ahol a cél minőségi játékosok szerzése, hogy a Coca Cola League 2-ben (negyedik osztály) is harcban lehessünk a feljutásért. Az eddigi éveket tekintve ez csak a második évben fog bekövetkezni, de hát annyi baj legyen, ha a kupákban továbbra is ilyen bravúrosan szerepelünk.

 Statisztikák, 1.nézet

 Statisztikák, 2.nézet:

 Összes igazolás:

 Best Eleven:

Soilhull Moors, 3.szezon

Az első szezonban elért 13.hely után a második idényben sikerült megnyernünk a Blue Square South-t, így a 2012/13-as idényben a Blue Square Premier ligában szerepelhettünk.

A vezetőség elvárása a bennmaradás kihívása volt, nekem ennél kicsit nagyobbak voltak az elvárásaim. Szerettem volna végig a tabella első felében állni és talán a feljutást is kihívni. Ezen kívül kupában a szokásos céljaim voltak: tovább jutni, mint a korábbi év(ek)ben.

A csapat szinte teljesen kicserélődött a nyáron, az erősítéseket már a tavalyi szezon végén megkezdtem.

Az érkezett 11 játékosból heten a kezdőcsapat stabil tagjai lettek.

A nyári igazolások

 A nyáron érkezett játékosok:

Formáció váltást terveztem, a sima 4-4-2-ről átálltunk 4-4-2 diamondra, ezt gyakoroltuk a felkészülési mérkőzéseken

Felkészülési mérkőzések

A bajnokságot fantasztikusan kezdtük, 4 forduló után 10 ponttal az első helyen álltunk! Az ötödik fordulóban azonban jött az első vereség és habár sokáig sikerült az élbolyban maradnunk, mivel nagyon kiegyenlített volt a mezőny, de hamar kiderült, hogy nem lesz esélyünk a feljutásra, november és december között 9 meccsen keresztül maradtunk nyeretlenek, egyszerűen semmi nem jött be.

Próbáltam ugyan erősíteni a keretet az ősszel, de ez sem segített.

Ősszel érkezett játékosok

A feljutásnak köszönhetően később kellett bekapcsolódnunk a FA kupába, a 4. selejtező körben hazai pályán fogadtuk azt a Nuneaton csapatát, akikkel egy évvel ezelőtt még egy bajnokságban szerepeltünk. Mi feljutottunk, ők viszont kiestek, így nagy esélyesként vártuk a meccset és a 2-1-es eredmény ellenére meggyőző játékkal jutottunk tovább. Ezzel sikerült felülmúlni az elmúlt 2 szezonban elért eredményt, ott mind a kétszer a 4.selejtező körben estünk ki. Az első fordulóban nem állt mellénk fortuna, idegenbe kellett utaznunk egy egy osztállyal feljebb szereplő csapathoz és habár helytálltunk, de a Grimsby egyértelműen jobb volt és kiejtettek minket.

FA Kupa

A FA Trophy-ban is később kellett játszanunk az első meccset, amíg tavaly a selejtező utolsó körében már érdekeltek voltunk, idén csak az első fordulóban kellett pályára lépnünk.

Az első fordulóban a tavaly velünk együtt feljutó Corby vált rá, akik ellen idegenben elért 2-2 utáni újrajátszáson sima 3-0-val jutottunk tovább.
A második fordulót is sikerrel vettük, az egy osztállyal alattunk játszó Hinckley otthonában 2-1-re nyertünk és ezzel sikerült ebben a kupában is „rekordot döntetünk”, idén jutottunk a legtovább.

De ennek még koránt sem volt vége…

A harmadik és negyedik fordulóban is kegyes volt hozzánk fortuna, mindkétszer hazai pályán játszhattunk és sima 2-0 és 3-0-ás győzelmek után bejutottunk az elődöntőbe, ahol már oda-visszavágós rendszer volt.

A Blue Square Southot (vagyis egy osztállyal alattunk levő) egyik éllovasával kellett megmérkőznünk azért, hogy bejussunk a döntőbe és a szezon a végén a Wembley-ben játszhassunk…Az első mérkőzésen idegenben, egy hajrában szerzett góllal sikerült egy sovány előnyt szereznünk, amit a hazai mérkőzésen akár növelhettünk volna is, jobbak voltunk, de csak 0-0-át játszottunk, de ez is elég volt ahhoz, hogy UTAZHASSUNK A WEMBLEY-HEZ!!

FA Trophy, út a döntőig

Közben azonban zajlott a bajnokság, volt olyan időszak, amikor 3 pontra voltunk a kiesőzónához, de sikerült tavasszal pár győzelmet begyűjtenünk, az utolsó 5 fordulóban pedig veretlenek maradtunk és 9 pontot szereztünk, aminek köszönhetően a 24 csapatos bajnokságban 14.helyen végeztünk. Egy kicsit csalódott voltam, habár a vezetőségnek tett ígéretemet betartottam (középmezőny), de a titkos vágyam, a feljutásért való sikeres harc kudarcba fulladt. 

A bajnokság végeredménye

 

Bajnoki meccsek, 1.rész

Bajnoki meccsek, 2.rész

A szezont viszont a bajnokság eredménye ellenére emlékezetessé tehettük volna, ha a Wembleyben rendezett döntőben diadalmaskodni tudunk. A döntőben azzal a Mansfielddel találkoztunk, aki a ligában a nyolcadik helyen végzett és a bajnokság hajrájában hazai pályán 1-0-ra sikerült legyőznünk őket (a másik mérkőzésen, idegenben 2-1-re kikaptunk ősszel).

A döntő katasztrofálisan indult, már az első percben megszerezték a vezetést, amit a 28. percben megdupláztak. Nem csak a két gólos hátrány volt az aggasztó, hanem az is, hogy helyzetünk sem volt, nekik pedig 5 percenként újabb és újabb ziccer, vagy ahhoz közeli lehetőségük volt betalálni. A 42. percben ráadásul ismét betaláltak és már 3-0-ra vezettek, kezdtem lélekben feladni, amikor a 44.percben az ellenfél egyik védője megkapja második sárga lapját, mehet zuhanyozni, nekünk pedig egy félidőnk van ledolgozni a három gólos hátrányt. A 60.perctől minden mindegy alapon szuper támadó formációba álltam át. A bravúr majdnem sikerült, végig támadtuk a második félidőt, levegőhöz sem jutottak a Mansfield játékosai, de gólokat csak a 78. és 87. percben tudtunk szerezni, ami már túl késő volt, a harmadik találtam nem jött össze (pedig a 90.percben kapufát rúgtunk ziccerből).

Támadó taktika a döntőben

Döntő:

Ha a szezont értékelni kéne, akkor azért sikeresnek ítélném, hiszen nem mindennap játszhatunk a Wembleyben. Az első-két szezonban ráadásul eléggé veszteségesen működtünk és ebben az idényben még nagyobb lett volna a mínusz, ha nincsen a FA Trophyban a menetelés. A sikeres szereplésnek köszönhetően a pénzdíjakból, a Wembley bevételeiből és televíziós közvetítésekből viszont sikerült minimális pluszban zárnunk ezt a pénzügyi évet.

A következő évre a cél egyértelmű: jussunk fel!

 Statisztika, 1.nézet

Statisztika, 2.nézet

Az összes igazolás

Best eleven