2010. október 2., szombat

Soilhull Moors, 3.szezon

Az első szezonban elért 13.hely után a második idényben sikerült megnyernünk a Blue Square South-t, így a 2012/13-as idényben a Blue Square Premier ligában szerepelhettünk.

A vezetőség elvárása a bennmaradás kihívása volt, nekem ennél kicsit nagyobbak voltak az elvárásaim. Szerettem volna végig a tabella első felében állni és talán a feljutást is kihívni. Ezen kívül kupában a szokásos céljaim voltak: tovább jutni, mint a korábbi év(ek)ben.

A csapat szinte teljesen kicserélődött a nyáron, az erősítéseket már a tavalyi szezon végén megkezdtem.
Az érkezett 11 játékosból heten a kezdőcsapat stabil tagjai lettek.
A nyári igazolások

 A nyáron érkezett játékosok:











Formáció váltást terveztem, a sima 4-4-2-ről átálltunk 4-4-2 diamondra, ezt gyakoroltuk a felkészülési mérkőzéseken

Felkészülési mérkőzések

A bajnokságot fantasztikusan kezdtük, 4 forduló után 10 ponttal az első helyen álltunk! Az ötödik fordulóban azonban jött az első vereség és habár sokáig sikerült az élbolyban maradnunk, mivel nagyon kiegyenlített volt a mezőny, de hamar kiderült, hogy nem lesz esélyünk a feljutásra, november és december között 9 meccsen keresztül maradtunk nyeretlenek, egyszerűen semmi nem jött be.

Próbáltam ugyan erősíteni a keretet az ősszel, de ez sem segített.


Ősszel érkezett játékosok






A feljutásnak köszönhetően később kellett bekapcsolódnunk a FA kupába, a 4. selejtező körben hazai pályán fogadtuk azt a Nuneaton csapatát, akikkel egy évvel ezelőtt még egy bajnokságban szerepeltünk. Mi feljutottunk, ők viszont kiestek, így nagy esélyesként vártuk a meccset és a 2-1-es eredmény ellenére meggyőző játékkal jutottunk tovább. Ezzel sikerült felülmúlni az elmúlt 2 szezonban elért eredményt, ott mind a kétszer a 4.selejtező körben estünk ki. Az első fordulóban nem állt mellénk fortuna, idegenbe kellett utaznunk egy egy osztállyal feljebb szereplő csapathoz és habár helytálltunk, de a Grimsby egyértelműen jobb volt és kiejtettek minket.

FA Kupa

A FA Trophy-ban is később kellett játszanunk az első meccset, amíg tavaly a selejtező utolsó körében már érdekeltek voltunk, idén csak az első fordulóban kellett pályára lépnünk.
Az első fordulóban a tavaly velünk együtt feljutó Corby vált rá, akik ellen idegenben elért 2-2 utáni újrajátszáson sima 3-0-val jutottunk tovább.
A második fordulót is sikerrel vettük, az egy osztállyal alattunk játszó Hinckley otthonában 2-1-re nyertünk és ezzel sikerült ebben a kupában is „rekordot döntetünk”, idén jutottunk a legtovább.
De ennek még koránt sem volt vége…
A harmadik és negyedik fordulóban is kegyes volt hozzánk fortuna, mindkétszer hazai pályán játszhattunk és sima 2-0 és 3-0-ás győzelmek után bejutottunk az elődöntőbe, ahol már oda-visszavágós rendszer volt.
A Blue Square Southot (vagyis egy osztállyal alattunk levő) egyik éllovasával kellett megmérkőznünk azért, hogy bejussunk a döntőbe és a szezon a végén a Wembley-ben játszhassunk…Az első mérkőzésen idegenben, egy hajrában szerzett góllal sikerült egy sovány előnyt szereznünk, amit a hazai mérkőzésen akár növelhettünk volna is, jobbak voltunk, de csak 0-0-át játszottunk, de ez is elég volt ahhoz, hogy UTAZHASSUNK A WEMBLEY-HEZ!!

FA Trophy, út a döntőig


Közben azonban zajlott a bajnokság, volt olyan időszak, amikor 3 pontra voltunk a kiesőzónához, de sikerült tavasszal pár győzelmet begyűjtenünk, az utolsó 5 fordulóban pedig veretlenek maradtunk és 9 pontot szereztünk, aminek köszönhetően a 24 csapatos bajnokságban 14.helyen végeztünk. Egy kicsit csalódott voltam, habár a vezetőségnek tett ígéretemet betartottam (középmezőny), de a titkos vágyam, a feljutásért való sikeres harc kudarcba fulladt. 

A bajnokság végeredménye
 
Bajnoki meccsek, 1.rész

Bajnoki meccsek, 2.rész

A szezont viszont a bajnokság eredménye ellenére emlékezetessé tehettük volna, ha a Wembleyben rendezett döntőben diadalmaskodni tudunk. A döntőben azzal a Mansfielddel találkoztunk, aki a ligában a nyolcadik helyen végzett és a bajnokság hajrájában hazai pályán 1-0-ra sikerült legyőznünk őket (a másik mérkőzésen, idegenben 2-1-re kikaptunk ősszel).

A döntő katasztrofálisan indult, már az első percben megszerezték a vezetést, amit a 28. percben megdupláztak. Nem csak a két gólos hátrány volt az aggasztó, hanem az is, hogy helyzetünk sem volt, nekik pedig 5 percenként újabb és újabb ziccer, vagy ahhoz közeli lehetőségük volt betalálni. A 42. percben ráadásul ismét betaláltak és már 3-0-ra vezettek, kezdtem lélekben feladni, amikor a 44.percben az ellenfél egyik védője megkapja második sárga lapját, mehet zuhanyozni, nekünk pedig egy félidőnk van ledolgozni a három gólos hátrányt. A 60.perctől minden mindegy alapon szuper támadó formációba álltam át. A bravúr majdnem sikerült, végig támadtuk a második félidőt, levegőhöz sem jutottak a Mansfield játékosai, de gólokat csak a 78. és 87. percben tudtunk szerezni, ami már túl késő volt, a harmadik találtam nem jött össze (pedig a 90.percben kapufát rúgtunk ziccerből).

Támadó taktika a döntőben

Döntő:

Ha a szezont értékelni kéne, akkor azért sikeresnek ítélném, hiszen nem mindennap játszhatunk a Wembleyben. Az első-két szezonban ráadásul eléggé veszteségesen működtünk és ebben az idényben még nagyobb lett volna a mínusz, ha nincsen a FA Trophyban a menetelés. A sikeres szereplésnek köszönhetően a pénzdíjakból, a Wembley bevételeiből és televíziós közvetítésekből viszont sikerült minimális pluszban zárnunk ezt a pénzügyi évet.
A következő évre a cél egyértelmű: jussunk fel!

 Statisztika, 1.nézet

Statisztika, 2.nézet

Az összes igazolás
Best eleven

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése