Football Manager blog: Soilhull Moors, 7.szezon

Két évente sikerült mindig osztályokat lépni, feljutottunk a Blue Square North-ból, A Blue Square Premier-ből és a Coca Cola Liga 2-ből is, ráadásul mindegyik bajnokságot meg is nyertük, így szépen lassan nő az érmeink/trófeáink száma.

Dicsőségfal

Az eddigi éveket figyelembe véve idén nem fogok feljutni…Az új ligákban az első években ez eddig egyszer sem sikerült, ráadásul tudásban is itt lesz eddig a legnagyobb ugrás a két bajnokság között. A cél persze a mielőbbi feljutás, amire szerintem reálisan csak a második évben lesz esély, de az is lehet, hogy a harmadik évig kell várni ezzel…Meglátjuk…

A média szokás szerint 24.helyre vár minket, a vezetőségnek én a kiesés elkerülését adtam meg célul és „titkos” célom a középmezőny (8-14.hely) környéke.

Bíztam benne, hogy történnek változások a klubnál, de csalódtam: anyagi gondok miatt megmaradt a stadionunk 3050 fős (amit már tavaly is megtöltöttünk, amikor a dobogón álltunk) és sajnos nem a mi tulajdonunkban van, úgyhogy újat kéne építeni, pénz pedig nincsen nagyon, hiszen tavaly veszteségesen működtünk. Hiába tartottam szűken a fizetési keretet, a kis stadion miatt nem tudtunk profitábilisan működni. A pénzhiány miatt pedig az edzéslehetőségek és az utánpótlás képzés is ugyanolyan még mindig, mint hat éve: alap (bacic) mindkettő…

Az edzői stábot sem sikerült bővítenem, ugyanúgy 10-en foglalkoznak a játékosokkal, mint tavaly. Megfigyelőkből sem engedélyeztek többet, a tavalyi nyolcnál, de bíztam benne, hogy ezúttal már messzebbre is elmehetünk (Jelenleg csak Nagy-Britanniát és Franciaországot tudom figyeltetni), de ez sem változott.

Ráadásul sokáig úgy nézett ki, hogy a játékos piacon sem leszünk érdekeltek…Úgy tűnt, ugyanaz a csapat fog nekivágni ennek az idénynek a Coca Cola 1.ligában,mint 3-4 éve a Blue Square Premiernek. Aztán a bajnokság kezdete előtt csak-csak sikerült új játékosokat igazolni, akik ráadásul első látásra erősítést is jelentenek:

Nyári átigazolások

A nyáron érkezett játékosok bemutatása:

Idén először sikerült játékost eladnom. A tavalyi évhez hasonlóan a fiataljaim nagy részét ezúttal is kölcsönadtam alacsonyabb osztályú klubokhoz. A tartalékcsapat egyik játékosát, a magyar generált ifimet (akit 1éve vettem) figyelte egy csapat, gondoltam egy próbát megér: felajánlottam az értéke körül és érkezett is ajánlat érte, 50 millió forintot ajánlott érte a Seria B-be idén feljutott (és 2 éve még Seria C2-es) Brindisi. Igaz, részletben fizetnek, de ez a bevétel a tavalyi összbevételem 9%-a (és a tavalyi vesztéseget 30%-ban visszahozza). Ráadásul reális esélye csak 2-3 év múlva van bekerülni a csapatba, hiába fejlődik szépen, nem tudom, hogy ez kitart-e nálam, ilyen körülmények között. Az eladás teljesen egyértelmű volt.

Halgas Csaba

A holtszezonban még két játékos távozott, mind a kettőjüket jobban sajnáltam, mint Csabát.

Mark Connolly (18 éves) mindössze az idén januárban érkezett hozzánk és csak második számú jobb szélső volt, többnyire csereként kapott bizonyításai lehetőséget tavaly, ám amikor már biztossá vált a feljutást a kezdőcsapatba jelöltem és nagyszerűen játszott ás az új idényre már első számú játékossá lépett elé a posztján. Igen ám, csak a nyár végén érkezett Vandamme, aki ellen Connollynak kéne még 1-2 év…Ráadásul a nyár elején felreppent az a pletyka sajtóban, hogy többen érdeklődnek utána: fel is ajánlottam őket, két csapat jelentkezett be, az első ajánlat komolytalan volt (nem adtak annyit amennyit kértem, ráadásul részletre), a második viszont megadta, amit kértem. Az anyacsapatom, a West Bromwich egyből készpénzben letette az általam kért összeget +50%-ot ígért a következő eladásból. Mivel csak második számú játékosom lenne idén, ezért visszautasíthatatlan volt ez az ajánlat: távozott Connolly.

Mark Connolly

A harmadik távozó Stéphane Biakolo volt, aki négy éven keresztül szolgálta a klubot. A Blue Square Premier ligába történő feljutáskor érkezett és alapember volt ebben a két évben, csak úgy, mint az első coca cola 2.ligás szezonban. A harmadik szezonban több sérülés is gyötörte (köztük a szezon végén egy 4 hónapos), ráadásul öregedett és az új szezonba csak 5-6. számú csatár lehetne, így inkább eladtam a Seria C2-be egy jelképes összegért, legalább nem kell a fizetést fizetni.

Bajnokikon 4 alatt a mérlege: 138 meccs/62 gól

Összes tétmeccse nálam: 164 meccs/71 gól

Az előző 4év statisztikáját visszanézve 11.424 percen keresztül viselte tétmeccsen a Soilhull Moors mezét. Munkájáért hálásak vagyunk és további sok sikert kívánunk a hátralévő karrierjéhez.

Stéphane Biakolo

Hogy miért forintban számolok? Nem tudom, ezt szoktam meg. A Blue Square Northban olyan kis összegek voltak, hogy nem igazán akartam pár tíz-száz eurós fizetéseket, tételeket nézve, forintban szebb, ráadásul korábban csak egy csapattal játszottam hosszú karriert: A Debrecennel, akiknél, mivel magyar csapatról van szó, forintban volt az elszámolás. Tervezem, hogy át fogok térni más pénznemre, csak 1, nagyon meg szoktam a forintot és a hivatalos szigetországi pénznem a Ł nem tetszik (sehol máshol nem használják…), €-t meg azért nem akarok, mert elvégre Angliában vagyunk…És amúgy is az összegek forintban vannak a fejemben, úgyhogy marad egyelőre ez :)

Ha már Magyarország akkor meg kell említenem hogy mennyivel jobban szerettem kis hazánkat. "15 éven" keresztül voltam a Debrecen edzője és sokkal jobban tetszett a hazai bajnokság, meg ami körülvette. Borzasztóan hiányzik Angliában nekem a téli szünet, az a 1-2 hónap, amikor lehet pihenni, felkészülési meccseket játszani, igazolások után kutatni. Itt csak az utóbbira van lehetőség, de az sem annyira élvezetés, mert szerda-szombat ritmusban játsszuk jó esetben a meccseket. Amikből rengeteg van…Amíg otthon egy szezon 30meccsből állt, addig itt ez 46, több mint másfélszer annyi…Rengeteg és egy idő kezd unalmassá válni ez a sok meccs, főleg, ha a csapatnak nincs esélye a középmezőnynél jobb helyen végezni. Harmadrészt nagyon bosszant még Angliában a Liga Kupa. Sok IRL menedzser "kollégát" nem értettem, hogy miért adja ezt fel, elvégre úgy gondoltam, hogy minimális pénzdíj úgy is lesz+a dicsőség. Hát, pénzdíj az nulla, dicsőség meg lehetetlen, mert mi vagyunk a leggyengébb osztályúak (mondjuk idén már nem, de az elmúlt 2 évben a Coca Cola Liga 2-vel azok voltunk), akik szerepelnek itt, csak erősebb csapat jöhet. Egy ideig Magyarországon is utáltam ezt, fölösleges nyűg, de aztán tökéletesnek bizonyult és megimádtam: hasonló (inkább gyengébb) csapatok ellen küldhettem pályára a fiatal játékosaimat bizonyítani, ráadásul garantált hat meccs volt… Itt viszont csak egy van, legrosszabb esetben egy premier ligás csapat ellen, nem túl jó érzés nagy zakónál debütálni a nagy csapatban, úgyhogy egyelőre semmi értelmét nem látom ennek a sorozatnak. Nade vissza a szezonhoz:

A Liga Kupa ezúttal sem sikerült…Az első fordulóban a szintén Coca Cola 1.ligás MK Dons-hoz látogattunk, akiket a feljutásra esélyes csapatként tartanak számon, így nem csoda, hogy idegenben simán kikaptunk. Mindegy, nem is érdekel…

Liga-kupa

A bajnokságot pocsékul kezdtük… Sejtettem, hogy jóval erősebb lesz ez az osztály, de hogy ennyire? 5 meccs után 3rúgott góllal 0 (NULLA) pont!!! A borzasztó forma miatt a Johnstone Paint Trophy első köréből egyből kiestünk, pedig alacsonyabb osztályú ellenfél ellen játszottunk.

Johnstone paint trophy

Az ősz folyamán még két (kölcsön) játékos érkezett, egy bal védő posztra, valamint Mark Conolly, miután eladtam a WBA-nak, ők kölcsönadták nekem. Nagy nehezen megszereztük első győzelmünket és szép lassan kezdtünk felzárkózni. A bajnokság második negyedét majdnem nyeretlenül „abszolváltuk”: zsinórban 9 meccsen nyertünk!!! Attól féltem, hogy a kiesés elkerülése ellen kell majd küzdenem a rossz kezdés után, de a fantasztikus sorozatnak köszönhetően egészen a harmadik helyig feljutottunk!

A FA Kupa első körében hazai pályán simán vertük a 3 osztállyal lentebb játszó ellenfelünket. A második körben idegenben sikerült kivívnunk a továbbjutást egy szintén coca cola 1.osztályú csapat ellen, mígnem a 3.körben a Southamptonhoz látogattunk. Sima vereség, de ebből a versenysorozatból a maximumot hoztuk ki.

FA Kupa

A januári átigazolási időszak elején érkezett hozzánk Szabó János, aki viszont rossz fizikai kondiciója miatt sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A balhátvéd posztján is változás történt, de ezúttal is „kölcsönből” oldottuk meg ezt a posztot, az ősz folyamán két játékos játszott itt és közülük a jobbik maradt (illetve jött a szezon végéig)

Szabó János

A bajnokság tavaszi sorozata viszont nem úgy sikerült, ahogy terveztük: nagyon durva meccseken vesztettünk pontokat (hazai pályán kiesőjelölt csapatok ellen x-eltünk, meg veszettünk), így a 6-12.hely között ingáztunk. A szezon vége nem sikerült túl jól, a nehéz meccseinket nem tudtuk hozni (a könnyűket sem mindig), így a 11.helyen zártunk, 2 ponttal lemaradva a 7.helytől és 8pontra a hatodik, osztályozót érő pozíciótól.

Attól tartottam, hogy ez az osztály erősebb lesz, és a „szokásos” 2 év helyett majd hármat kell itt eltöltenünk, de az első coca cola 1.osztályú év nagyon biztató volt. Jövőre egyértelműen cél a feljutás,az idei nyáron pedig a csapat megerősítése…

Tabella, végeredmény