Soilhull Moors, 7.szezon

Két évente sikerült mindig osztályokat lépni, feljutottunk a Blue Square North-ból, A Blue Square Premier-ből és a Coca Cola Liga 2-ből is, ráadásul mindegyik bajnokságot meg is nyertük, így szépen lassan nő az érmeink/trófeáink száma.

Dicsőségfal

Az eddigi éveket figyelembe véve idén nem fogok feljutni…Az új ligákban az első években ez eddig egyszer sem sikerült, ráadásul tudásban is itt lesz eddig a legnagyobb ugrás a két bajnokság között. A cél persze a mielőbbi feljutás, amire szerintem reálisan csak a második évben lesz esély, de az is lehet, hogy a harmadik évig kell várni ezzel…Meglátjuk…

A média szokás szerint 24.helyre vár minket, a vezetőségnek én a kiesés elkerülését adtam meg célul és „titkos” célom a középmezőny (8-14.hely) környéke.

Bíztam benne, hogy történnek változások a klubnál, de csalódtam: anyagi gondok miatt megmaradt a stadionunk 3050 fős (amit már tavaly is megtöltöttünk, amikor a dobogón álltunk) és sajnos nem a mi tulajdonunkban van, úgyhogy újat kéne építeni, pénz pedig nincsen nagyon, hiszen tavaly veszteségesen működtünk. Hiába tartottam szűken a fizetési keretet, a kis stadion miatt nem tudtunk profitábilisan működni. A pénzhiány miatt pedig az edzéslehetőségek és az utánpótlás képzés is ugyanolyan még mindig, mint hat éve: alap (bacic) mindkettő…

Az edzői stábot sem sikerült bővítenem, ugyanúgy 10-en foglalkoznak a játékosokkal, mint tavaly. Megfigyelőkből sem engedélyeztek többet, a tavalyi nyolcnál, de bíztam benne, hogy ezúttal már messzebbre is elmehetünk (Jelenleg csak Nagy-Britanniát és Franciaországot tudom figyeltetni), de ez sem változott.

Ráadásul sokáig úgy nézett ki, hogy a játékos piacon sem leszünk érdekeltek…Úgy tűnt, ugyanaz a csapat fog nekivágni ennek az idénynek a Coca Cola 1.ligában,mint 3-4 éve a Blue Square Premiernek. Aztán a bajnokság kezdete előtt csak-csak sikerült új játékosokat igazolni, akik ráadásul első látásra erősítést is jelentenek:

Nyári átigazolások

 

A nyáron érkezett játékosok bemutatása:

Idén először sikerült játékost eladnom. A tavalyi évhez hasonlóan a fiataljaim nagy részét ezúttal is kölcsönadtam alacsonyabb osztályú klubokhoz. A tartalékcsapat egyik játékosát, a magyar generált ifimet (akit 1éve vettem) figyelte egy csapat, gondoltam egy próbát megér: felajánlottam az értéke körül és érkezett is ajánlat érte, 50 millió forintot ajánlott érte a Seria B-be idén feljutott (és 2 éve még Seria C2-es) Brindisi. Igaz, részletben fizetnek, de ez a bevétel a tavalyi összbevételem 9%-a (és a tavalyi vesztéseget 30%-ban visszahozza). Ráadásul reális esélye csak 2-3 év múlva van bekerülni a csapatba, hiába fejlődik szépen, nem tudom, hogy ez kitart-e nálam, ilyen körülmények között. Az eladás teljesen egyértelmű volt.

Halgas Csaba

A holtszezonban még két játékos távozott, mind a kettőjüket jobban sajnáltam, mint Csabát.

Mark Connolly (18 éves) mindössze az idén januárban érkezett hozzánk és csak második számú jobb szélső volt, többnyire csereként kapott bizonyításai lehetőséget tavaly, ám amikor már biztossá vált a feljutást a kezdőcsapatba jelöltem és nagyszerűen játszott ás az új idényre már első számú játékossá lépett elé a posztján. Igen ám, csak a nyár végén érkezett Vandamme, aki ellen Connollynak kéne még 1-2 év…Ráadásul a nyár elején felreppent az a pletyka sajtóban, hogy többen érdeklődnek utána: fel is ajánlottam őket, két csapat jelentkezett be, az első ajánlat komolytalan volt (nem adtak annyit amennyit kértem, ráadásul részletre), a második viszont megadta, amit kértem. Az anyacsapatom, a West Bromwich egyből készpénzben letette az általam kért összeget +50%-ot ígért a következő eladásból. Mivel csak második számú játékosom lenne idén, ezért visszautasíthatatlan volt ez az ajánlat: távozott Connolly.

Mark Connolly

A harmadik távozó Stéphane Biakolo volt, aki négy éven keresztül szolgálta a klubot. A Blue Square Premier ligába történő feljutáskor érkezett és alapember volt ebben a két évben, csak úgy, mint az első coca cola 2.ligás szezonban. A harmadik szezonban több sérülés is gyötörte (köztük a szezon végén egy 4 hónapos), ráadásul öregedett és az új szezonba csak 5-6. számú csatár lehetne, így inkább eladtam a Seria C2-be egy jelképes összegért, legalább nem kell a fizetést fizetni.

Bajnokikon 4 alatt a mérlege: 138 meccs/62 gól

Összes tétmeccse nálam: 164 meccs/71 gól

Az előző 4év statisztikáját visszanézve 11.424 percen keresztül viselte tétmeccsen a Soilhull Moors mezét. Munkájáért hálásak vagyunk és további sok sikert kívánunk a hátralévő karrierjéhez.

Stéphane Biakolo

Hogy miért forintban számolok? Nem tudom, ezt szoktam meg. A Blue Square Northban olyan kis összegek voltak, hogy nem igazán akartam pár tíz-száz eurós fizetéseket, tételeket nézve, forintban szebb, ráadásul korábban csak egy csapattal játszottam hosszú karriert: A Debrecennel, akiknél, mivel magyar csapatról van szó, forintban volt az elszámolás. Tervezem, hogy át fogok térni más pénznemre, csak 1, nagyon meg szoktam a forintot és a hivatalos szigetországi pénznem a Ł nem tetszik (sehol máshol nem használják…), €-t meg azért nem akarok, mert elvégre Angliában vagyunk…És amúgy is az összegek forintban vannak a fejemben, úgyhogy marad egyelőre ez :)

Ha már Magyarország akkor meg kell említenem hogy mennyivel jobban szerettem kis hazánkat. "15 éven" keresztül voltam a Debrecen edzője és sokkal jobban tetszett a hazai bajnokság, meg ami körülvette. Borzasztóan hiányzik Angliában nekem a téli szünet, az a 1-2 hónap, amikor lehet pihenni, felkészülési meccseket játszani, igazolások után kutatni. Itt csak az utóbbira van lehetőség, de az sem annyira élvezetés, mert szerda-szombat ritmusban játsszuk jó esetben a meccseket. Amikből rengeteg van…Amíg otthon egy szezon 30meccsből állt, addig itt ez 46, több mint másfélszer annyi…Rengeteg és egy idő kezd unalmassá válni ez a sok meccs, főleg, ha a csapatnak nincs esélye a középmezőnynél jobb helyen végezni. Harmadrészt nagyon bosszant még Angliában a Liga Kupa. Sok IRL menedzser "kollégát" nem értettem, hogy miért adja ezt fel, elvégre úgy gondoltam, hogy minimális pénzdíj úgy is lesz+a dicsőség. Hát, pénzdíj az nulla, dicsőség meg lehetetlen, mert mi vagyunk a leggyengébb osztályúak (mondjuk idén már nem, de az elmúlt 2 évben a Coca Cola Liga 2-vel azok voltunk), akik szerepelnek itt, csak erősebb csapat jöhet. Egy ideig Magyarországon is utáltam ezt, fölösleges nyűg, de aztán tökéletesnek bizonyult és megimádtam: hasonló (inkább gyengébb) csapatok ellen küldhettem pályára a fiatal játékosaimat bizonyítani, ráadásul garantált hat meccs volt… Itt viszont csak egy van, legrosszabb esetben egy premier ligás csapat ellen, nem túl jó érzés nagy zakónál debütálni a nagy csapatban, úgyhogy egyelőre semmi értelmét nem látom ennek a sorozatnak. Nade vissza a szezonhoz:

A Liga Kupa ezúttal sem sikerült…Az első fordulóban a szintén Coca Cola 1.ligás MK Dons-hoz látogattunk, akiket a feljutásra esélyes csapatként tartanak számon, így nem csoda, hogy idegenben simán kikaptunk. Mindegy, nem is érdekel…

Liga-kupa

A bajnokságot pocsékul kezdtük… Sejtettem, hogy jóval erősebb lesz ez az osztály, de hogy ennyire? 5 meccs után 3rúgott góllal 0 (NULLA) pont!!! A borzasztó forma miatt a Johnstone Paint Trophy első köréből egyből kiestünk, pedig alacsonyabb osztályú ellenfél ellen játszottunk.

Johnstone paint trophy

Az ősz folyamán még két (kölcsön) játékos érkezett, egy bal védő posztra, valamint Mark Conolly, miután eladtam a WBA-nak, ők kölcsönadták nekem. Nagy nehezen megszereztük első győzelmünket és szép lassan kezdtünk felzárkózni. A bajnokság második negyedét majdnem nyeretlenül „abszolváltuk”: zsinórban 9 meccsen nyertünk!!! Attól féltem, hogy a kiesés elkerülése ellen kell majd küzdenem a rossz kezdés után, de a fantasztikus sorozatnak köszönhetően egészen a harmadik helyig feljutottunk!

A FA Kupa első körében hazai pályán simán vertük a 3 osztállyal lentebb játszó ellenfelünket. A második körben idegenben sikerült kivívnunk a továbbjutást egy szintén coca cola 1.osztályú csapat ellen, mígnem a 3.körben a Southamptonhoz látogattunk. Sima vereség, de ebből a versenysorozatból a maximumot hoztuk ki.

FA Kupa

A januári átigazolási időszak elején érkezett hozzánk Szabó János, aki viszont rossz fizikai kondiciója miatt sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A balhátvéd posztján is változás történt, de ezúttal is „kölcsönből” oldottuk meg ezt a posztot, az ősz folyamán két játékos játszott itt és közülük a jobbik maradt (illetve jött a szezon végéig)

Szabó János

A bajnokság tavaszi sorozata viszont nem úgy sikerült, ahogy terveztük: nagyon durva meccseken vesztettünk pontokat (hazai pályán kiesőjelölt csapatok ellen x-eltünk, meg veszettünk), így a 6-12.hely között ingáztunk. A szezon vége nem sikerült túl jól, a nehéz meccseinket nem tudtuk hozni (a könnyűket sem mindig), így a 11.helyen zártunk, 2 ponttal lemaradva a 7.helytől és 8pontra a hatodik, osztályozót érő pozíciótól.

Attól tartottam, hogy ez az osztály erősebb lesz, és a „szokásos” 2 év helyett majd hármat kell itt eltöltenünk, de az első coca cola 1.osztályú év nagyon biztató volt. Jövőre egyértelműen cél a feljutás,az idei nyáron pedig a csapat megerősítése…

Tabella, végeredmény

Bajnoki meccsek, 1.rész

Bajnoki meccsek, 2.rész

Statisztikák, 1.nézet

Statisztikák, 2.nézet

Összes átigazolás a szezonban

Best Eleven

Soilhull Moors, 6.szezon

Hasonlóan kezdeném ennek az évnek a beszámolóját is, mint a negyedik évét

Első év: Blue Square North középmezőny (13.hely)

Második év: Blue Square North feljutás (1.hely)

Haramdik év: Blue Square Premier középmezőny (14.hely)

Negyedik év: BSP feljutás (1.hely)

Ötödik év: Coca Cola Liga élmezőny (4.hely)

Egyértelmű volt tehát a cél a hatodik évre…A győzelem ugyan nem szerepelt az elsődleges célok között, csakis a feljutásra koncentráltam, de ha a folyamatot nézzük, akkor láthatjuk, hogy minek kéne következnie :)

A média a 12.helyre várt minket (…), én a vezetőségnek feljutást ígértem és ez is volt a célom. A nyáron folytatódott a tavalyi trend: többnyire tehetséges fiatalok érkeztek (köztük sok magyar is!), igazán nagy játékost nem sikerült leigazolnunk…

Akikkel a jelenben is számoltam volna, az Jules Goda volt, debreceni hálóőr, mert a segédedző borzasztóan lyukasnak látta ezt a posztot, de Goda nagy csalódás volt. Ostobaságot is csináltam, mert „vakon” igazoltam le, több értéke nem is látszott, de amiket láttam azok meggyőzőek voltak. Hát a többi, meg borzasztó, így egyáltalán nem kapott lehetőséget, igyekeztem minél inkább túladni rajta, hogy legalább a fizetését ne kelljen fizetni.

Erősíteni inkább csak kölcsönből sikerült. A tavalyi év végén elvitték a legjobb csatáromat ingyen (lejárt a szerződése és nem figyeltem..), egy másik csatárom kezdett kiöregedni, a harmadik pedig nem volt formában, így az első számú cél a nyáron csatárok keresése volt. Sajnos véglegesen senkit nem tudtunk igazolni, kölcsönből oldottuk meg ezt a posztot. Az első hónapokban még Hutchinson kapott sok lehetőséget Eckersley-vel az oldalán, a szezon második negyedétől viszont már Flowers.

Pre-season transfers

 

A nyári igazolások:

A felkészülési mérkőzések:

Úgy tűnt, hogy nem lesz gond a feljutással, mert az első két meccsünket (egyaránt idegenben) nagyon magabiztosan nyertük. Ezután viszont két hazai döntetlen következett, majd zsinórban három vereség, így eléggé leszakadtunk és a középmezőnyben találtuk magunkat és csak nagyon lassan tudtunk feljebb lépkedni.

A kupák a tavalyi évhez hasonlóan ezúttal is pocsékul sikerültek: A Liga Kupában ezúttal már az első körben búcsúztunk: idegenben látogattunk a Championship egyik bajnokesélyes csapatához, a Cardiffhoz és sima 3-0 lett oda.

Ligakupa

A Johnstone Paints Trophyban jó sorsolást kaptam. Az első fordulóban ismét erőnyerők lettünk. A második körben az azonos osztályú, ám egyik sereghajtó Wrexhamet fogadtuk. A negyeddöntőben a szintén sereghajtók közé tartozó Hartlepool vendégei voltunk, akiket 1 héttel korábban hazai pályán simán vertünk. Idegenben is jobbak voltunk, a 7.percben vezetést is szereztünk, de 50 perc múlva egalizáltak. Több gól már nem esett, a tizenegyes rúgásban pedig mi hibáztunk előbb, 11 gól után a mi hatodik lövőnk kihagyta, így kiestünk.

Johnstone Paint Trophy

A FA Kupában az első fordulóban csatlakoztunk be és idegenben döntetlenre hoztunk a velünk egy osztályban szereplő, középmezőnyben tanyázó Lincoln elleni meccset, így úgy gondoltam, hogy esélyesként várom az újrajátszást. A meccsig viszont voltak bajnoki meccsek, ahol ők minden meccsüket megnyerték és élre álltak, mi pedig továbbra is gyengélkedtünk. A rendes játékidő 1-1-el zárult, majd a 120.percben megszerezték a továbbjutást érő gólt…

FA Kupa

A bajnokságban továbbra sem lendültünk formába, de az élbolytól szerencsére nem szakadtunk le, egy jó sorozattal nagyot ugorhattunk volna előre. Ráadásul a tavalyi évet figyelembe véve nem is bántam ezt, akkor az elején voltunk jó formában és a végén rosszban, ha idén fordítva lesz ez, akkor nagyobb az esélyünk a fordításra. Plusz még a bajnokság alig negyedénél tartottunk, összesen 46 meccs van a szezonban, rengeteg arra, hogy bizonyítsuk, mi vagyunk a(z egyik) legjobb csapat.

A jó sorozat szerencsére jött: kinéztem magamnak négy egymást követő meccset, ahol gyenge csapatok ellen játszottunk, háromszor itthon, egyszer idegenben, a cél a 12 pont volt, amit sikerült is hoznunk. Ezután ugyan a második helyezett otthonában kikaptunk, de maradtunk a tabella harmadik helyén és szerencsére a lendület megmaradt. Egyre jobb formába lendült a csapat és a bajnokság hajrájába éllovasként fordultam.

Hasonló volt a helyzet, mint tavaly: nagyon szoros a mezőny és viszonylag nehéz a sorsolásunk. Annyiban volt más, hogy ezúttal elkerültek a sérülések és nem a második, hanem az első helyről vártuk a hajrát, ahol ezúttal nem pukkantunk ki. Kulcsfontosságú meccseken szereztünk, 1, illetve három pontot, így három forduló előtt már matematikailag is biztossá vált a feljutásunk, két fordulóval a befejezés előtt pedig már bajnokok voltunk!!!

Így már nem is bánom az idei rossz kupaszereplést, 2015 augusztusában irány a Coca Cila Liga 1!!!! Remélhetőleg ezúttal sikerül jelentősen megerősíteni csapatot, nem úgy, mint amikor 2éve a coca cola 2.osztályába feljutáskor történt. Túl nagy elvárásom a következő szezonra nincs. Ha az eddigi hat évet vesszük figyelembe, akkor egyértelmű mi a helyzet: jövőre nem fogunk feljutni, úgyhogy a célom egy stabil középcsapat kialakítása, hogy aztán 1 évvel később a feljutásért léphessünk pályára…

Tabella az év végén

 Bajnoki meccsek, 1.rész

 

 Bajnoki meccsek, 2.rész

 Statisztikák, 1.nézet

 Statisztikák, 2.nézet

 Az összes átigazolás az év folyamán

 Best Eleven

Soilhull Moors, 5.szezon

Az előző szezon tökéletesre sikeredett. Megnyertük a Blue Square Premier ligát, elhódítottuk a FA Trophy serleget és a negyedik fordulóig jutottunk a FA Kupában. Így aztán fel volt adva a lecke az ötödik szezonra, amit immáron a Coca Cola 2.ligában kezdtünk meg. Mérföldkő volt ez a csapat életében, hiszen hivatalosan is profikká váltunk.

A média természetesen a 24.helyre várt minket, én a stabil középmezőnyt tűztem ki célul (ahonnan egy jó hajrával elérhető lehessen a 7; osztályozót érő hely). A vezetőségnek safe mid-table position-t ígértem.

A feljutás és profivá válás ellenére azonban nem sikerült túl sok játékost igazolnom…

Nyári igazolások

A nyári átigazolási időszakban csak öt játékost igazoltam, közülük hárman a jövő reménységei (Martin, Attwell, McDonald). Rabóczki Balázst első számú kapusnak szántam, de nem győzött meg a teljesítménye és hamar visszatértem a tavalyi évet végigvédő, fiatal Thomas Scotthoz. Az egyetlen komolyabb erősítés Ryan McGivern volt, aki a védelem közepére érkezett, de ő is csak a heti két meccsek miatt kapott rendszeres lehetőséget, a harmadik számú középső védőm volt, de amikor lehetőséget kapott, bizonyított. Érkezett még pár fiatal játékos kölcsönbe az elő-szezon és az ősz folyamán is, de egyikük sem jelentett komoly erősítést így szinte teljsen a blue square premier-es csapatommal kellett helyt állnom a coca cola liga 2.osztályában.

A nyáron érkezett játékosok:

A felkészülési mérkőzések:

Ez azonban sikerült, mi az hogy. Nagyszerű bajnoki rajtot vettünk, az 5. és 8. forduló között az élen is álltunk. Ezután azonban jöttek a hullámvölgyek és visszacsúsztunk, az ősz folyamán a 2-10. hely között ingáztunk.

A kupák nem sikerült valami jól. Sőt… Igazából nem vallottunk szégyent egyik sorozatban sem, erősebb csapatok ellen kaptunk ki, de elmaradtak ezúttal a bravúrok és a sorsolás sem állt mellénk.

A Liga-Kupával kezdődött a kupaszezon, ahol ugyan az első fordulóban legyőztük az egy osztállyal felettünk játszó Charltont, de a második körben idegenben játszottunk a Premier Ligás Hull ellen, sima zakó.

Liga Kupa

A Johnstone’s Paint Trophy-ban az első fordulóban erőnyerők voltunk, a második fordulóban az egy osztállyal magasabban játszó Walsall ellen idegenben esélyünk sem volt.

Johnstone Paint Trophy

A FA Kupában sem volt kegyes hozzám fortuna. Az első körben rögtön Coca Cola 1.ligás ellenfelet kaptunk (egy osztállyal felettünk), akiket még hazai pályán legyőztünk. A második körben azt a Stockportot kaptuk, akiket a tavalyi menetelés során idegenben 4-1-re vertünk. Idén ezért durván visszavágtak, 5-0-val küldtek minket haza, így maradt a bajnokság.

FA Kupa

A tél folyamán feltöltöttem a tartalékcsapatot, rengeteg fiatal játékost igazoltam, akikből bíztam, hogy kikerül majd pár éve olyan is, aki az első csapat számára is erősítés lesz.

A bajnokságban továbbra is döcögösen haladt a szekér, de azért ment előre…Tavasszal aztán egy jó szériának köszönhetően egészen a második helyig kúsztunk fel, úgy tűnt, sikerülhet a bravúr: ugyanazzal a kerettel rögtön lépni egy osztályt. A 39.forduló után így nézett ki a tabella:

1.Exeter 84 pont

2.Soilhull 70p

3.Yeovil 69p

4.Bournemouth 68p

5.Aldershot 64p

6.Oldham 61p

Az utolsó hét fordulóra tehát elég jól indultunk neki, csakhogy. A csapat kezdett egyre rosszabb formába lendülni, egyre nehezebben hoztuk a meccseket, szenvedtünk. Ráadásul kulcsemberek dőltek ki, majd amikor részletesen megnéztem a sorsolást konstatáltam, hogy az élmezőnyből nekünk van a legnehezebb programunk a hátralévő meccseken…Ezek ellenére is kritikán aluli volt, amit a csapat nyújtott, hat meccs alatt négy pontot szereztünk és visszacsúsztunk egészen a negyedik helyig…

Az utolsó forduló előtt a tabella így nézett ki:

1.Exeter 95p

2. Yeovil 80p

3.Bournemouth 76p

4. Oldham 75p

5.Soilhull 74p

Az első három helyezett jut fel automatikusan, a 4-7. helyezettek pedig osztályozókon döntenek a maradék egy feljutó helyről. Habár a mezőny nagyon szoros volt, a hetedik hely nem forgott veszélyben, mert ugyan pontszámban beérhettek volna minket és legrosszabb esetben visszaeshettünk volna a 8.helyre, de a gólkülönbségek miénk lenne jobb pontegyenlőség esetén, így vereség ellenére (hacsak nem 10-el kapunk ki) játszhatunk osztályozókat. Amikre túlságosan nem vágytam, hiszen a csapat katasztrofális formában volt, kizárt dolog, hogy 2 párharcot is megnyerjünk, jó formában levő csapatok ellen.

Az utolsó fordulóban mi a 12.helyen álló Oxfordhoz látogattunk és nem mi számítottunk esélyesnek már ezen a meccsen sem. Győzni viszont kötelező volt, ha egyenes ágon akarunk feljutni és akkor is csodák kellenek, merthogy az Oldham a 22.helyezett, nagyon gyenge Barnettat fogadta (fix 1-es), A Bournemoth pedig ugyan hazai pályán játszott, de a már bajnok Exeter ellen.

Túl sok reményt nem fűztem a csodához, ami úgy tűnt elérhető lesz, a 60.percben ugyanis megszereztük a vezetést, az Oldham pedig már két gólos hátrányban volt hazai pályán, ahhoz, hogy megelőzzenek hármat kéne rúgniuk…A másik meccsen viszont a Bournemoth tartotta az x-et és jobb gólkülönbségük miatt tudtam, hogy ez nekik jó…Itt kikapcsoltam a telefonomat (nem néztem tovább a többi mérkőzés állását), teljes erővel a védekezésre koncentráltunk és sikerült is kibekkelni a meccset. Sajnos a másik pályán az eredmény nem változott, így rosszabb gólkülönbségünk miatt lemaradtunk a dobogóról…

TABELLA

A playoff elődöntőjében pedig az Grimbsby várt ránk, akik az utolsó meccs előtt zsinórban 8 mérkőzésen nyertek (az utolsó körben kikaptak), szóval nagyon jó formában voltak, ellentétben velünk. Az első mérkőzést idegenben játszottunk és sima, 3-0-s vereséget szenvedtünk. Jobbak voltak ugyan, az egyértelmű, de nem ennyivel. Máskor fájt volna az, hogy a játék képe alapján többet kapunk ki, mint kéne, de itt úgy éreztem, hogy teljesen mi az első meccs vége, úgy sem jutunk fel…

A visszavágón kockáztattunk, és legnagyobb meglepetésemre bejönni látszott: jobban játszottunk és a 60.percben már 2-0 volt ide. Sajnos a harmadikat nem sikerült megszerezni, de igazából nem is érdemeltük meg.

PLAYOFF

Ha a bajnokság előtt valaki azt mondja nekem, hogy negyedik helyen végzünk és épphogy csak lemaradunk a feljutásról, úgy hogy nem erősítettünk, akkor aláírtam volna, de így azért ez kicsit fájt. Ráadásul egyik kupában sem szerepeltünk túl jól.

A következő szezonra nem lehet más cél, mint a feljutás.

Bajnoki meccsek, 1.rész

Bajnoki meccsek, 2.rész

Statisztikák, 1.nézet

Statisztikák, 2.nézet

Az összes igazolás

Best Eleven